Uploaded by
Description:
DALSZÖVEG: (Saját magam írtam)
Reflén: (Majka)
Kicsikét szűk a világ nekem,
keresem benne még a helyem
Nem látom tisztán a holnapot,
lehet, hogy ebbe én ma még bele halok!
Félig telt poharak az asztalon,
ha úgy tartja kedvem néha bele iszom.
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!
Szöveg: BLR (1)
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
de tudom ha esik, a magamfajta megázik,
megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör.
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör,
felismertem már és meg is bántam a hibáim,
hiszem, hogy odafent meghallgatják az imáim,
úszom az árral és hiába látom messze a part,
az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt.
Nem tudom mi lesz, majd ha megunom az egészet,
de még ezt itt hagyom nektek mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett.
És itt bennem engem már csak ez éltet.
Eddig sem adtam fel a hitem, ez után sem fogom,
akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon.
Míg a szívem ver bármi lesz ha sírni is lesz okom,
mindig ott lesz velem a papír, a toll, a mikrofon.
Reflén: (Majka)
Kicsikét szűk a világ nekem,
keresem benne még a helyem
Nem látom tisztán a holnapot,
lehet, hogy ebbe én ma még bele halok!
Félig telt poharak az asztalon,
ha úgy tartja kedvem néha bele iszom.
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!
Szöveg: Majka (2)
Emlékszem egész mást akartam ezelőtt tíz évvel,
akkor még azt hittem, bárkivel elbánok félkézzel,
kellet egy évtized, hogy rá tudjak jönni,
hogy ami megfog ölni, az nem a többi ember,
hanem, az én központú rendszer amit pont azért hoztam létre,
hogy ne kerüljek TRÉ-be, és nézd meg, hogy mit adott most az Isten,
mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem.
Kellet volna a sorstól, egy büdös nagy pofon,
ami akkorát csattan az arcomon....,
hogy eszembe se jut, hogy melyik a rossz út,
valami kéz ami visszahúz.
De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
apám rég elment, anyám meg mond meg minek is szólna?!
Mikor úgy is tudja, hogy fia az csak egy önpusztító barom,
ha kell száz fokon égek, és a véleményt mind leszarom!
És hiába van pénz a zsebembe, ha szálka vagyok a szemedbe,
nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe,
mikor engem kritizálsz kicsikét magadat is bántod.
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magadat látod,
Nem kell, hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
nem kell, hogy azt hidd, én bármit, bárhol megkapok,
tíz éve próbálok ugyan az a srác lenni,
de megváltozott a világ, én is megváltoztam..... ENNYI!
Reflén: (Majka)
Kicsikét szűk a világ nekem,
keresem benne még a helyem
Nem látom tisztán a holnapot,
lehet, hogy ebbe én ma még bele halok!
Félig telt poharak az asztalon,
ha úgy tartja kedvem néha bele iszom.
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!
Szöveg: Curtis (3)
Jó pár gondom, mit sajnálom, megéltem,
igaz az út, mit a hamisra cseréltem,
volt sok fájdalom azóta elégtek,
angyalok követtek imáik elértek.
Voltam rossz példa, szálka a szemekbe,
így lenézek, rózsafüzér a kezembe,
mondták páran már, sohase felednek,
és ha nem leszek akkor is szeretnek.
Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
mit magamnak hittem kifolyt a kezemből,
csalódásból fájdalomba mit is várhatnék?!
Isten, vagy ördög előtt tiszta szívvel állhatnék,
nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
hogy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet bármit,
mert neki semmi sem számít, kiskoromtól kezdve csak a bűn ami csábít!
Reflén: (Majka)
Kicsikét szűk a világ nekem,
keresem benne még a helyem
Nem látom tisztán a holnapot,
lehet, hogy ebbe én ma még bele halok!
Félig telt poharak az asztalon,
ha úgy tartja kedvem néha bele iszom.
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
össze futnánk egy másik életben!
